Ovis Jóga Tábor 2019 Fót Beszámoló 5. nap

A tábor utolsó napja, mínusz 1 fővel, mert Emma tegnap elrontotta a pocakját, és nem tudtuk biztosan, hogy vmi vírusos vagy sem, így aztán a mai napot inkább otthon pihente végig, de szerencsére délután már jöttek, és semmi baja ? Sajnáljuk mindannyian, hogy kimaradt a mai „mindent bele, ami még kimaradt” napból :)
Ma reggel is kb. 1 órát színeztünk, puzzle-okat raktunk ki, szerepjátszottunk, építettünk kockákból és fa építőelemekből, míg összegyűlt a gyereksereglet. Majd 45 perc játszótér következett hinta hegyekkel. Ma is favorit volt még a villamos megmászása – Leának is sikerült immár egyedül a feljutás, ami miatt nagyon büszke és boldog volt :) 10:00-kor ismét a tízórainál ültünk. Ma svédasztalos tízuórait rendeztünk, lehetett választani, hogy burgonyás kenyeret vagy teljes kíőrlésű magvas cipót kérnek, vajjal vagy anélkül, és sonkával vagy szalámival, mackósajttal vagy lyukacsos sajttal, paprikával vagy paradicsommal vagy uborkával. Azt gondolom, mindenki kiadósan evett :) Amíg összepakoltam a tízórai után, szabad játék következett. Mikor végeztem a pakolással, csatlakoztam a lányomhoz és a gyerekekhez. Ma mindenki valahogy hangosabb volt, több volt megint az elsimítandó konfliktus is – ma nem ereszkedtek le ránk az angyalok :) 11:00-kor kezdtük a jógát, és 12:15-kor!!! fújtam le, bár a gyerekek még mindig folytatni akarták volna, de már neki kellett látni az ebédhez, mert Lilike anyukájával megbeszéltem, hogy 13:00-ra jöhetnek Lilusért, készen leszünk addigra az ebéddel.
Ma ugye onnan folytattuk a történetünket, hogy a majmócákkal lengedeztünk a liánokon, és a denevérekkel is lógicsáztunk fejjel lefelé. A denevérek pedig elmondták, hogy ha látni akarjuk a jóga fővárosát itt Indiában, nem mehetünk haza anélkül, hogy Rishikesh-be el ne mennénk. Hívták hát nekünk a sasokat, akik elrepítették az egész magyarországi erdei ovis állatkölyök seregletet Rishikesh-be. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy gyönyörű hely ez a Rishikesh, képzeljenek el csodaszép templomokokat a különféle hindu istenekkel, szentélyeket, ashramokat, ahol jógáznak az emberek, meditációs helyeket, a Gangesz partját, indiai táncművészeket, cuki kis TukTukokat. Csináltunk egy kockadobós kört, hogy meghatározzuk a sorrendet. Timi dobtott 6-ost, így ő lett az első dobójátékos, aki kidobta nekünk a helyszínt, amit először meg fogunk látogatni, egyet dobott, ami azt jelentette, hogy egy híres ashramot fogunk elsőként meglátogatni, ahol egy megvilágosodott mester, azaz guru tanítja az embereket jógázni. A mester kinn ült elől középen, a tanítványok mind külön matracon előtte, a mi kis erdei ovis állatkölykeink is beszivárogtak a matracokra. A mester, mivel megvilágosodott mester volt, képes volt olvasni a tanítványai gondolataiban és érzéseiben, így azt is ki tudta olvasni, hogy ki éppen milyen ászanát szeretne gyakorolni. Engedve az áramlásnak kapcsolódott az első kis állatkölykünkkel, és… Húzott a gyerkőc egy jóga kártya lapot, ezt olvasta ki a mester a fejéből, és ezt gyakoroltuk közösen. És így tovább, az összes gyermek sorra került. Mindig kanyarintottam hozzá valami körítést, hogy miért épp most, miért pont az ő tekintetével kapcsolódott össze a mester, hogy mi minden mást olvasott még ki a szívéből pl. hogy már milyen régóta vár türelmesen, és már mennyire vágyott rá, hogy a mester végre az ő gyönyörűséges kék vagy épp barna szemébe nézzen, de várt türelmesen, és ezért a mester most felé pillant, tekintetében elismeréssel… A gyerekek többsége nagyon lelkes volt, és ki akarták húzni az összes kártyát a pakliból, de pl. Lilike a 9 gyermekes kör után már nagyon elfáradt, és Nándin is láttam már a fáradtság jeleit, ezért megígértem, hogy a szabad játék alatt mindenki húzhat még kártyát, de most tovább görgettem a történetet. Mindenesetre sok mindent meg tudtunk csinálni: volt farkas, delfin, rigó, zászló, bátor harcos, bohóc, hadvezér, lefelé néző kutya, asztal. Pihenésképpen rövid relaxációt végeztünk szappanbuborék eregetéssel, amiből gyorsan szappanbuborék kapdosás lett :)
Következett az 5-öst dobó versenyzőnk ? aki egy csoport meditálóhoz vezetett el minket. Húzott egy isten kártyát is, ráadásul Dakshinamürti-t húzott, aki Siva egy megjelenési formája, mint guru, tanító, aki az összes tudást a legmagasabb szinten tudja. A gyerekek ragaszkodtak hozzá, hogy oltárt is építsünk. Megtanultuk a Guru mantrát, és el is énekeltük párszor. A következő dobójátékosunk TukTukozni hívott minket. Mutattam a gyerekeknek egy vicces videót a laptopomon az indiai kaotikus közlekedésről, mutattam a cuki TukTukokat is, meghallgattuk a sok dudálást. Elmeséltem nekik, hoyg indiába képesek egy 4 személyes TukTukba akár 10en is beszállni! Timi rögtön okosan megjegyezte, hogy akkor a mi egész csapatunk képes lehet beszállni egy TukTukba! És valóban! Plédből készítettem egy TukTuknyi felületet, és tényleg mindannyian befértünk ? A következő dobójátékosunk egy klasszikus indiai tánciskolába vitt minket. Megnéztük laptopon, hogy egy kislány hogyan tanult indiai klasszikus táncot, és aztán megnéztünk egy előadását is. Végigvettük, hogy milyen ruházatot visel a kislány (alapruha, szári, ékszerek), mire kell figyelni a táncánál (láb és kézmozdulatok, fejmozgás, szemmozgás, tekintet).
Itt értünk el időben 12:15-ig, és ebédelnünk kellett. Úgy hogy a gyerekek tiltakozása ellenére záró kört kellett hirdetnünk. Körbeültünk, megkértem a gyerekeket, hogy hunyják be a szemüket, és most képzeljék el, hogy a sasok visszarepítenek minket Delhibe, ott repülőgépre szállunk, 12 órát repülünk vissza Magyarországra, leszállunk a Ferihegyi repülőtérre, busszal, taxival visszautazunk a Nyugati Pályaudvarra, onnan pedig vonattal hazamegyünk Fótra, illetve Dunakeszire. Egy szép záró OM következett. Aztán idehozattam a gyerekekkel a jó és rossz karmaköveket, számoltunk, összeadtunk-kivontunk, segítettem, majd kijött, hogy ki hány jutalom matricát választhat a kövecskék fejében. Mindenki elfogadta ezt igazságosnak.
Ez után nagyon gyorsan ügyesen megebédeltünk: sárgabarackkrém leves volt, nem sok sikerrel :) és szezámmagos bundában csirkemell vegyes zöldséges rizibizivel, ami viszont a hét csúcspontja volt :) A vaníliás papucsokat már meghagytuk uzsonnára :)
Lilikét elvitte anyukája ebéd után, időre készen lettünk az ebéddel, hogy ők indulhassanak nyaralni :) Marcsi, sajnos nem készült csoportkép, ha csak a TukTuk-os képet nem tekintjük annak, de annyi minden más volt ma…
Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ma nem is próbálunk delelni, mert senki sem akart aludni, annyi mindent szerettek volna még csinálni az utolsó órákban :) Egy kis heverészés és majdnem egy fejezet a Varázsfelhőből azért volt, de csendben levési képtelenség miatt felfüggesztettem :) És azután jöhetett a szabad játék, illetve végig kellett még beszélni az összes istent, akit hoztam ebbe a táborba: Lakshmi, Saraswati, Shiva, Visnu, Parvati, Murugan, Krishna, Ganésha. Mindnek meghallgattuk a mantráját, és pár körig énekeltük is. Hoztam ékszereket, próbálgatták, bindit a gyerekek homokára a 3. szemhez, egy szárit, amit a lányok fel is próbáltak, és egy táncos szoknya is felkerült pár lánykára.
Uzsonnára vaníliás papucs és kakaós beigli volt, plusz szilva, banán és alma.
Utána a lányom még lovacskáztatta a gyerekeket a hátán, négykézláb és állva is.
És már 16:00 óra lett. Átadtam a kellően elfáradt, de élményekkel teli gyermekeket a szülőknek! Szép nyarat mindenkinek.
A fél pár lány zoknit nálam lehet átvenni :) Fotó az albumban :)
És azt is megnézhetitek, hogy néz ki most az étkezőnk, hogy 1 dugig tömött autónyi cuccal hazaérkeztem a tábor után :-D
Azt gondolom, nagyon jók voltunk! Őrizgessétek az emlékeket a gyerekekben őszig úgy, hogy együtt nézegetitek a fotókat, olvasgatjátok a beszámolókat, nézegetitek az alkotásokat, és olvasgatjátok a Varázsfelhő c könyvet! Szép nyarat, szuper jó nyaralásokat kívánok mindenkinek!! Szuper volt a hely! Hála a lányomnak is a segítségért :)



Kövess minket a Facebook-on!